Még élek.

Nos ... Kissé elhanyagoltam mostanában a blogírást. Nem mentegetőzésképp mondom, de ennek számos oka van. Az első és egyben a legjelentősebb, hogy nincs internetem és még nem egészen jól megy a telepatikus adatátvitel, ha menne, minden bizonnyal megoldanám valahogy a posztjaim sűrűsségének gondjait. A második indokom, hogy nem vagyok eléggé motiválva. Rajtam kívül senki sem nézi ezt a blogot, sőt .. még én sem. Az utóbbi pár hónapban egészen elfelejtettem, hogy a mi webkettes világunkban nekem ilyenem is van. A harmadik ok, hogy habár minden nap főzök magamra nincs időm fényképezgetni azokat. Pedig a napokban hozott a télapó egy wokkot és csinálni fogok benne valami brutális kínai keveréket. Már alig várom, hogy alkothassak.
De mivel nem tudok beszámolni semmilyen jelentősebb gasztronómiai élményről/eseményről ezért ha mégis idetéved valaki azt zenei örömködésre invitálom a 2011-es év harmadik napján illetőleg február 07-én is a budapesti Boráros téren lévő Cökxpón Ambient Cafe Theater nevű kávézóba. Teázunk, forró csokizunk, beszélgetünk, ambientre örömködünk .. kell ennél jobb?

se cézár, se ranch ..

Nagyon szeretem a salátákat. Könnyűek, egyszerűek, finomak, magukban és más ételek mellé is tökéletesek. Csak a kreativitás hiánya szabhat nekik határt. Nekem abból nincs hiányom ezért előszeretettel készítek az év minden szakában salátákat, de főleg így nyáron, amikor még szezonja is van a finom zöldségeknek és gyümölcsöknek. A mostani salátám kicsit Cézár kicsit nem is, kicsit Ranch, de mégsem az. Van benne hagyma, friss, érett paradicsom, uborka, római saláta, enyhén fokhagymás pirított kenyérdarabkák, nagyon kevés sóval és borssal fűszerezett, vajban pirosra átsütött csirkemell és ez mind leöntve három sajtos ranch salátaöntettel, ami magában foglal egy kis tejfölt, majonézt, hagyma és fokhagymaport illetve rengeteg, ízében domináns sajtot. Azért megjegyezném, hogy az öntet nem az én érdemem: http://www.healthcastle.com/images/products/sal_kraft_three_cheese_ranch.jpg

Reggeli II.

Egyszer már posztoltam egy reggelit, amit Arnoldnak készítettem, most itt egy másik a kis kedvencével. Mióta megcsináltam azóta ezt kéri mindig, mintha olyan különleges dolog lenne, pedig nem az. A tálcán az alábbi dolgokat lehet látni: citromos kamillatea (így nyáron ajánlom a citromos fekete teát lehűteni, nagyszerű frissítő), natúr joghurt, mézédes sárgadinnye, uborka és paradicsom a tortillához, amiben van hagymás - újhagymás tojásrántotta, cheddar kenhető sajtkrém és jó minőségű sonka, némelyikben kolbász is. Hogy jól induljon a nap :)

Paprinyás krumpli

Mmmm. Jó kis hazai ízek. Finom kis paprikás krumpli. Mostanában nem vagyok túl posztolós kedvemben, úgyhogy a sok hülyeség helyett, amit leírnék inkább nézzétek a képet.

Csirkemáj ..

Máááj. Mennyire szeretem. Az egyik kedvencem .. Májas borsópörkölt.. vagy például itt a képen: nagyon durván fokhagymás sült máj barna rizzsel.

Karfiolfelfújt

Nehéz nevet adni a dolgoknak, legyen az gyerek, állat, zeneszám, tárgy, kaja, bármi. A saját ötletből eredő karfiolfelfújt azért kapta ezt a nevet, mert van benne karfiol és a felvert tojáshab miatt nagyon szépen felfújódott a sütőben. A karfiolt és a brokkolit vegetás vízben megfőztem, belehalmoztam egy tepsibe, ráöntöttem a tojás sárgájával és a felvert fehérjével elkevert sajtos tejszínt és betettem a sütőbe egy fél órára. Mesés lett, lásd a képen ...

Vörösboros lecsó

Mi sem finomabb egy nyári napon, amikor az embernek nincsen kedve semmi nehezet enni, mint a lecsó. Vagy ratatouille, ahogy a francia mondaná, csak abban van gomba és cukkini is. Az én lecsómban nem ezek voltak, hanem a paradicsom, a paprika, a hagyma, a kolbász és a szalonna összepárolása után az egészet besűrítettem paradicsompürével és felöntöttem száraz argentín vörösborral. Tudom kenyér illik a lecsóhoz legalább is valami hasonló, de én rizzsel tálaltam, mert ahhoz volt kedvem. Nagyon finom lett és azok is megpróbálkozhatnak vele, akik abszolút nem tudnak főzni.

Töltött karalábé

Furcsa ebben az országban, hogy a legalapvetőbb dolgokat a legnehezebb megszerezni, amire az embernek pedig a legkevésbé szüksége van, azt minden sarki boltban árulják. Ilyen képtelen dolog a tölteni való paprika, csirke, marha és disznóhúson kívül bármi más (a pulykának csillagászati ára van) illetve a karalábé. Mivel töltött karalábét szerettem volna csinálni ehhez fel kellett szállnom a 165-ös buszra, több, mint fél órát kellett utaznom, hogy eljussak a világ leghosszabb utcájára (Yonge Street, kb 1890 km) itt legyalogoljak még egy fél órát, ahol is van egy bolt ahol éppen volt két árva csokor karalábé. Megfőztem őket, kivájtam a belsejüket, megtöltöttem fasírozottnak elkészített darálthússal a levét pedig tejszínnel ízesítettem. Kicsit féltem először a paprikás töltelék és a tejszín találkozásától, de nagyszerű lett. Mindenképp megér egy próbálkozást, biztos vagyok benne, hogy nem az első alkalom, hogy ilyet csináltam.

!!!

Ha esetleg bármelyik posztból hiányozna ő ű vagy í betű, szóljatok bátran.

Ronda, de finom 2 - Hawaii csirkemell

Második felvonása egy olyan ételnek, amiről nem sikerült normális fényképet készítenem. Az én hibám, nem a Nikon S70-é, ez egy szomorú tény. De a végeredmény, ami annyira nem jön át ezen a képen nagyon jó lett. Általában recept nélkül főzök, múltkor el is gondolkoztam azon, hogy én talán nem is tudok főzni. Nem tudom mibe mennyi só kell, mekkora egy kávéskanál, mekkora egy csipet, nem tudom megmondani mennyi vízzel öntök fel dolgokat, meddig sütöm hány fokon és betartani sem tudom azt, amit esetleg receptben írnak. Mindig annyi hozzávalót teszek hozzá a dolgokhoz amennyit épp abban a pillanatban jónak látok, bár amit főzök mindig sikerül. De elgondolkoztató, hogy ezt, amit én csinálok mindenképpen egyfajta rendkívül amatőr dolognak mondanám, egy szakácstól olyan messze állok, mint a földtől a csillagok. De szeretem amit csinálok és valószínűnek tartom, hogy ezért sikerül minden. Mert akarom, hogy sikerüljön és addig csinálom, amíg nem lesz jó. És ez a legjobb hozzávaló minden recepthez!
A hawaii csirkemellem tejszínes szószához ananászt és mandulát tettem, különleges, de nagyon finom ízt adott neki, általában remek ötletnek tartom a húst elkészíteni gyümölccsel. Sajtos rizzsel tálaltam.

Krumplis tészta

Ha már a tésztáknál tartunk .. Mit is írhatnék? A kép magáért beszél, mindenki ismeri, a legtöbb ember - beleértve engem is - nagyon szereti, elkészíteni egyszerű és olcsó. Tészta, krumpli, pirospaprika, vöröshagyma, só, bors és olyan lengyelnek titulált kovászos uborka, ami Magyarországról érkezett. Vicces ilyeneket találni itt, de a polcok alján mindig vannak csodák, mint a bulgár ajvár vagy a régi lengyel, közepén méz állagú karamellás cukor.

Grízes tészta

Mmmm hazai ízek, mennyire jó néha magyar dolgot főzni. Egy jó kis pörkölt, egy finom babgulyás, töltött paprika .. mm .. hol tudják az itteni mikróban megmelegíthető szemetet zabáló népek mi is az a grízes tészta? Valószínűleg tényleg nem tudják, mert a grízt megtalálni az itteni boltokban külön művészeti ág. Ez olyan kategória, mint a legegyszerűbb sárga TV paprika, 50 kilométeres körzetben nem kapni és ott is csak egy speciális magyar boltban. A grízt is egy külön európai termékek részlegénél találtam meg a harmadik boltban ahol voltam, nem kis utánajárást igényelt. De megérte. A tetején málnalekvárral zseniális tavaszi ebéd volt.

Junkfood másként

Szerintem senkinek sem kell bemutatnom a gyorséttermi kajákat. A hamburgert, a hot dogot, a pizzákat és egyéb olyan a szervezetre tartósan káros ételeket, amit az utca népe előszeretettel fogyaszt. Sosem voltam híve a "gyorsan bekapok valamit, nincs idom főzni" életstílusnak, de ha már ilyen helyzetbe kerültem próbáltam szelektálni a kövérséget, májproblémákat, érrendszeri gondokat kínáló éttermeket. Nem mondom, én sem vagyok egy szent ember, tudom mi az a McDonald's, Burger King, Wendy's, Taco Bell, Tim Hortons, de ettől függetlenül próbálom őket messziről kerülni. Ha hamburgerre vágyom inkább megcsinálom magamnak. Tudom, hogy mi van benne, tudom, hogy természetes alapanyagokból készül, nem rakok bele magamnak tartósítószert, ízfokozót, egyéb ártalmas dolgokat és én csinálom, nem pedig valaki más fogdossa össze. Az itt látható hamburgeremben van saláta, jól átsütött - a képen mondjuk égettnek látszó, de nem az - vastag hamburgerhús, sajt, kétféle uborka - kígyó és csemege -, hagyma, sonka, paradicsom és megint sajt, ketchup és mustár, aki kövér akar lenni, annak majonéz. Sokkal jobb, mint az utcai junkfood.

Puding

Életünk kifestőjében a legjobb színt az édességek adják. Csokik, sütik, rágcsálnivalók. Nem azért esszük (jobb esetben), mert éhesek vagyunk, hanem mert egyszerűen jó. Örömet okoz és mi mást is akarnánk mint egy pillanatnyi kis boldogságot. Attól még, hogy valakinek nincs kedve a sütéshez rengeteg módja van ellátni magát 'treats'-ekkel. (Itt így mondják összefoglaló néven az összes édességet) Nem kell sokat keresgélni, hogy az egyszerűen és gyorsan elkészíthető dolgok között megtaláljuk a pudingot. Nem a legegészségesebb, de most ilyen esetben mit számít az? :) Tej, pudingpor, cukor és még rengeteg lehetőség, amivel az ember megturbózhatja. Az én pudingom pisztáciapuding és vaníliapuding teliszórva manduladarabokkal, a tetején halvány csokireszelékkel, csak a stílus kedvéért. A pisztáciapudingot érdemes összekeverni csokipudinggal is és megszórni dióval.

Ronda, de finom 1 - Tejszínes brokkolis csirkés tészta

Elindítok a hozzávalók - különleges gyümölcsök után egy olyan posztot, aminek az a neve: Ronda, de finom. Itt olyan képeket töltök fel, ahol elég jól látszik, hogy nem vagyok egy profi fotós, sőt a legtöbb esetben érzékem sincs az ételeket fényképezni, így a képek nem adják át azt az élményt (mondjuk ez egy esetben sincs így) amit elfogyasztásuknál okoztak. Az általában jól eltalált harmónikus ízvilág ezeken a képeken látszik a legkevésbé.
Itt van legelső példának ez a túlexponált tejszínes brokkolis csirkés tészta, ami az egyik személyes kedvencem. Minden megvan benne, ami kell, hogy finom legyen és laktató.
A tejszín egy közkedvelt alapanyag nálam, ha lehet akkor használom. Mindennek remek ízt ad - mi mást? tejszíneset - tésztáknak, húsoknak, zöldségeknek, mártásoknak egyaránt, szeretek vele kísérletezni. Ha valami újat találok ki mindig úgy érzem mintha különleges dolgot vittem volna véghez. Pedig csak főzök.

Reggeli

Ne mindig csak ebédekről és vacsorákról írjak, itt egy poszt az egyik reggeliről, amit Arnoldnak csináltam. Ilyen reggeli után jobban megy a munka. Ami a tálcán van: kávé, fekete tea, aloe vera darabok, joghurt, narancs, két jól átsütött tükörtojás, málnalekváros kiflifalatkák, két szendvics, amiben fűszeres vaj, szalámi, paradicsom és sajt van, illetve az elmaradhatatlan csokoládé. Ne gondoljátok azt, hogy minden reggel ezt kapja, de elég sűrűn ahhoz, hogy ne panaszkodjon. Nincs annál jobb érzés, amikor azt látja az ember, hogy jóllakott kis óvodás fejjel elkezdi a munkát, amit amúgy is szeret csinálni.

Rizottó

Ha már van mindent bele levesem, akkor már legyen mindent bele rizsem is. A receptje nem nagy ördöngősség, amit találtam itthon zöldséget megpároltam a rizzsel együtt. Nagyon egészséges és hogy valamennyire laktató is legyen van benne csirkemell is. Könnyű nyári okosság, amikor az embernek főzni kell, de nincs kedve.

Sült gyümölcs jégkrémmel

Határozottan édesszájúnak tartom magam. Szeretem a csokoládét minden mennyiségben és majdnem minden formában. Szeretem a különlegességeket is és ha ez a kettő párosul arra biztosan vevő vagyok. Múltkor csokipudinggal töltött palacsintatortát csináltam, most pedig megsütöttem az őszi - és a sárgabarackokat, a fekete és piros szilvákat mézzel, cukorral és fahéjjal, hozzá pedig karamellás fagylatot tálaltam, ami remekül illett a sült gyümölcsökhöz. A fahéj a képen nem látszik, mert két alkalommal csináltam ilyet - mivel meglehetősen jó lett, fahéjjal jobb lett, de nem arról készült a kép.

Turbot (is pronounced /ˈtɜrbɨt/)

Azt hiszen nyugodt szívvel elmondhatom, hogy ennél az ebédnél nagyon kitettem magamért. Mind kreativitásban, mind kivitelezésben, elég büszke vagyok magamra. Majorannás turbot sajtmártásban vajban párolt spárgával és enyhén fokhagymás vadrizzsel. Már a neve is jó. A turbot nevű halról illik tudni, hogy egy puszta véletlen folytán akadtam rá a kínai boltban, ahol a legtöbb dologról nem tudom megmondani, hogy mi az. Mint később kiderült ez egy rendkívül értékes (és drága) halfajta a finom húsa miatt, egyfajta mediterrán iszaplakó, mely egyátalán nem halízű sem halszagú. Szálka nélküli finom fehér húsa omlós, selymes és egészséges is. Nagyon kis sóval és majorannával megsütve igazán fennséges, a tejszínes sajtmártásom pedig ahhoz képest, hogy első próbálkozás remek lett. Biztos vagyok benne, hogy fogok még ilyet csinálni az elkövetkezendő időkben. A kép magáért beszél.

A nemkrumpli.

Már tudom, hogy hol rontottam el. Valahol a vásárlásnál. Süssünk édes burgonyát! De azt senki sem mondta, hogy olyan íze lesz, mint a töknek. Márpedig a tököt nem szeretem, nagyon nem. Be kell vallanom néha összezavarodok, amikor olyan dolgok közül kell választanom, amiről sem kinézetre, sem szagra, sem név alapján nem tudom megállapítani mi is az, miközben Arnold a hátam mögött sürget, hogy siessek, mert ő nem szeret vásárolni. Yams, potatoes, sweet potatoes, mindenből legalább hat fajta és nekem sikerült kiválasztanom azt, aminek pont olyan íze van, mint a töknek. Ez, illetve kakukkfüves vajban párolt kukorica volt köretnek ahhoz kormás pulykaszárnyhoz, amit csináltam. A korma egy speciális dél-ázsiai fűszeres szósz különféle húsokhoz és zöldségekhez, habár elkészítési módja határtalan. Tartalmaz curryt, különféle magokat és ezekből kivont olajat, néhány recept alapján joghurtot és ami igazán különleges ízvilágot ad neki, kókuszreszeléket, kókusztejet. Ez a currys, kókuszos mártás igazán egzotikussá tette a sült pulykamelleket. Már csak krumpliízű krumpli kellett volna hozzá.

Mindörökké leves!

Egy levest összedobni nem nagy varázslat. Elrontani nem nagyon lehet, hacsak nem remeg a kezünk, amikor sózzuk, borsozzuk. De ez persze mindenre érvényes. Személy szerint nagy rajongója vagyok a leveseknek, mert általában finomak, ha finom dolgokat rakunk bele. Ugye milyen egyszerű? Persze Arnold hevesen tiltakozik minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül a leves - mondván, hogy azzal nem lehet jóllakni. Nem minden részében értek ezzel egyet, mivel igenis vannak laktató levesek, továbbá especiel nekem nem csak az a célom, hogy ne legyek éhes, hanem hogy kielégítsem több, igen fontos érzékszervem - ízlelés mellett a látás és a szaglás - minden kéjes kívánalmát. Micsoda remek érzés, amikor ízben, illatokban és színekben is tökéletesen összekomponált ebédet fogyasztunk. Az is más, ha elénk van rakva, mint disznóknak a vályú, vagy ha szépen meg van tálalva, mint egy elit étteremben. Ez persze csak a jóízlés és igény a szépre.
A mostani ebédem karfiolleves volt. Az egyik kedvencem. Karfiol, répa, csipetke, tejszín. Mitől lenne rossz? A reklamáció elkerülése végett - mert ugye mégiscsak leves - csináltam hozzá csokipudinggal rétegesen töltött palacsintatortát. Egészen guszta lett, nemde? Minden egyes ráfordított perc megérte.

Uploading ..

Már egy ideje büszke tulajdonosa és haszonélvezője vagyok egy Nikon S70-nek, amivel serényen fényképezgetek mindent, ami mozog és ami ehető. Ebből persze nem sok látszik, mivel ezidáig semmit sem sikerült feltölteni a blogomra. Lustaság, hanyagság és rajtam kívül nem hinném, hogy bárki is követné az itteni újdonságokat. Ez persze nem gond, megtanultam egyedül játszani. A mostani lényeg, hogy elkezdtem feltölteni a képeket, sikeresen elkészített ebédekről, vacsorákról, desszertekről, amiket Arnoldnak készítettem, aki igazából nem annyira gourmand, mint én - eszik, amit eléraknak.
Az első képen a recept, amit feltöltök, mondhatni egyszerű, mint a kettes legó - párolt zöldségek, párolt csirkével, sok sok kelbimbóval, mert rájöttem, hogy milyen finom is az. Sok zöldség van errefelé, amiről nem tudom, hogy micsoda, tervezem az összeset kipróbálni, csak némelyik elég bizarr. Legalább annyira, mint az a tény, hogy 30 kilométeres körzetben nem lehet normális, édes TV paprikát kapni. De ez más történet.
Summa summárum rengeteg képpel vagyok elmaradva, amit most elkezdek feltöltögetni. Ha valakinek kedve támad hasonló finomakat sütni-főzni, csak írjon emailt vagy kommentet, kísérletező egyének 'always welcome'.

Havazik, teázik ..

Végre tél van. Havazik. De nem olyan tessék-lássék módon, ahogy eddig tette, hanem igazán szépen, lomhán és lassan, úgy, mint ahogy a régi emlékeimben él. Teljesen befedte a várost, legalább is azt a részét ahol élek. Minden meseszerűen fehér lett, én pedig eltűnődve nézem hogyan ugrálnak a barna mókusok kis csoportokban fáról fára miközben a szomszédom értetlenül vizsgálja újonnan vett, méteres havakra tervezett hómaróját miért nem működik a még csak 5 centis hóban. Nem érti. Nem is fogja. Nem is baj.
Ami igazán különlegessé teszi a napomat az az ijesztően lila ég (a nagyvárosi szmog, a fényszennyezettség, a hófelhők és a közelgő éjszaka játéka) illetve a teám, amit iszok. Erről szeretnék többet írni, mint a mai kulináris élvezeteim egyike, mivel ide sorolom az italokat is. Soha sem gondoltam volna, hogy egy kis filterben mekkora varázslat van, nem mintha rajtam kívül ez bárkit is érdekelne. A neve Celestial Seasonings, aki utána akar járni jobban itt találja: www.celestialseasonings.com Vásárlásával támogattam azokat az embereket - etnikumokat, indiánok vagy philippinek lehetnek - akik dolgoztak a földeken azért, hogy én otthon, kényelmesen, a havazást nézve, álmodozva teázzak. Véletlenül találtam rá, de nagy meglepetést okozott. Mivel egy fruit samplerről beszélünk, így van benne barack, málna, áfonya, erdei gyümölcsök, és cseresznye. Az ízük pedig olyan, mintha magát a gyümölcsöt enném, selymes, aromás, élénk. Ezért érdemli meg, hogy írjak róla, bátran ajánlom mindenkinek. Visszavarázsolt a Jókai utcába, a Vörös Oroszlán teázóba, ahol megannyi alkalommal, rengeteg ismerőssel töltöttem el sok szép órát. Hoszzú beszélgetések, új találkozások, titkos randik, üzleti megbeszélések, mindez hasonló finom teák felett. Rengeteg emlék egy mintás bögrében. Csak ott nincs ilyen lila ég ...

A gyümölcsök királya

Megláttuk, megvettük, megpiszkáltuk, nem tetszett. Legalább is első nekifutásra. Durio zibethinus, azaz Durian, a legbüdösebb dolog, amivel az életemben találkoztam leszámítva a Ferenciek terei aluljáróban csoportosuló szakadt hajléktalanokat késő, őszi, esős délutánon. Evés helyett egy ideig bökdöstük egy kisebb kanállal, próbáltuk találgatni, hogy ez most valójában rohad vagy tényleg egy hetekig használt sportcipő - záptojás - vizihulla szaga van. Mindenesetre legyőzve a kénhidrogén erőteljes hatásait (amit ténylegesen tartalmaz) belekóstoltunk és nem mondhatnám, hogy meg voltunk lepődve. Az íze leginkább ahhoz hasonlítható, mintha készítettem volna egy kellemes kis nyári turmixot banánból, tejkaramellából és sok, már a rohadás állapotában lévő hagymából. Az igazság az, hogy mi voltunk a bűnösök gasztronómiai kínjaink elszenvedésében, mert csak a próba után olvastuk, hogy minél többet van a levegőn a gyümölcs pépes ehető része, annál jobban romlik az íze, így fél óra piszkálás után már meglehetősen rossznak volt mondható. Másolom pontosan: "A magburok és a terméshús gyorsan megsavanyodik oxigénnel érintkezve." Ezt azért jó tudni .. A tények viszont a gyümölcs mellett szólnak; minden megvan benne, ami szükséges az egészséges életmódhoz: B és C vitamin, Omega 3, Omega 6, Thiamin, Riboflavin, Niacin, B6-vitamin, Vas, Magnézium, Foszfor, Kálium, Cink, Réz, Mangán, természetes anyagszállító, szépíti a bőrt és afrodiziákumként is hat. Mi is alátámasztjuk, hogy jobb lett tőle a közérzetünk, aktívabbak lettünk, jobban éreztük magunkat már fél gyümölcs elfogyasztása után is, egyszerűen jobb volt a hatása, mint bármilyen csokinak vagy egyéb élénkítő szernek, Arnoldnak is jobban ment a munka és állítólag kellemes, szép, élénk álmai voltak aznap. Épp ezért vettünk (természetesen az első élmények kipihenése után, 2 héttel később) egy másikat és gondosan kibontva azonnal megettük - azaz megpróbáltuk. Ugyanaz az íz, talán egy kicsit édesebb, fogyasztahtóbb változat, ugyanaz a gyomorforgató bűz, amit elég nehéz kiszellőztetni és mégnehezebb megmagyarázni a véletlenül látogatóba érkezőknek. De ehető. Jobban, mint amire számítottunk.

A konklúzió büdös, valóban, annyira, hogy több légi - és hajótársaság, hotel és város tiltólistára tette, de megéri megkóstolni, sőt .. rendszeresen venni és enni. Mert egészséges és megszokható. Az egyetlen gyümölcs, amit a tigris elfogyaszt. Biztos vagyok benne, hogy teszünk még pár kísérletet a megszelídítésére, nem ez volt az utolsó találkozásom ezzel a rendkívül érdekes tüskés dologgal, amit a gyümölcsvilág legextrémebb darabjának hívnak. Szeretettel ajánlom mindenkinek, igazi élmény! A tigris tudhat valamit ...

A kezdetek ..

Sosem tudtam naplót írni és a divatot sem követtem soha. Ezért érdekes tőlem, hogy belekezdtem a blogírásba, habár távol álljon tőlem a legkissebb exibicionista hajlam is. Az ok persze nagyon egyszerű. Szeretném a közeli ismerőseimnek hatékonyan (nem harminc e-mailen keresztül) bemutatni az újonnan szerzett gasztronómiai élményeimet, ami mostanában elég sok lett, lévén, hogy egy olyan helyen élek, ahol a gyümölcsök hatvan százalékát nem ismertem eddig. Elszántnak érzem magam ahhoz, hogy az elkövetkezendő időkben minél több új dolgot megkóstoljak, bármilyen bizarrul is nézzen ki - mint mondjuk a durian, a soursop vagy a rambutan. Ha valakit érdekelnek egy kicsit is a kulináris kihívások szeretettel várom vissza a blogomra, minden kommentet szívesen látok.