Mindörökké leves!

Egy levest összedobni nem nagy varázslat. Elrontani nem nagyon lehet, hacsak nem remeg a kezünk, amikor sózzuk, borsozzuk. De ez persze mindenre érvényes. Személy szerint nagy rajongója vagyok a leveseknek, mert általában finomak, ha finom dolgokat rakunk bele. Ugye milyen egyszerű? Persze Arnold hevesen tiltakozik minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül a leves - mondván, hogy azzal nem lehet jóllakni. Nem minden részében értek ezzel egyet, mivel igenis vannak laktató levesek, továbbá especiel nekem nem csak az a célom, hogy ne legyek éhes, hanem hogy kielégítsem több, igen fontos érzékszervem - ízlelés mellett a látás és a szaglás - minden kéjes kívánalmát. Micsoda remek érzés, amikor ízben, illatokban és színekben is tökéletesen összekomponált ebédet fogyasztunk. Az is más, ha elénk van rakva, mint disznóknak a vályú, vagy ha szépen meg van tálalva, mint egy elit étteremben. Ez persze csak a jóízlés és igény a szépre.
A mostani ebédem karfiolleves volt. Az egyik kedvencem. Karfiol, répa, csipetke, tejszín. Mitől lenne rossz? A reklamáció elkerülése végett - mert ugye mégiscsak leves - csináltam hozzá csokipudinggal rétegesen töltött palacsintatortát. Egészen guszta lett, nemde? Minden egyes ráfordított perc megérte.

Uploading ..

Már egy ideje büszke tulajdonosa és haszonélvezője vagyok egy Nikon S70-nek, amivel serényen fényképezgetek mindent, ami mozog és ami ehető. Ebből persze nem sok látszik, mivel ezidáig semmit sem sikerült feltölteni a blogomra. Lustaság, hanyagság és rajtam kívül nem hinném, hogy bárki is követné az itteni újdonságokat. Ez persze nem gond, megtanultam egyedül játszani. A mostani lényeg, hogy elkezdtem feltölteni a képeket, sikeresen elkészített ebédekről, vacsorákról, desszertekről, amiket Arnoldnak készítettem, aki igazából nem annyira gourmand, mint én - eszik, amit eléraknak.
Az első képen a recept, amit feltöltök, mondhatni egyszerű, mint a kettes legó - párolt zöldségek, párolt csirkével, sok sok kelbimbóval, mert rájöttem, hogy milyen finom is az. Sok zöldség van errefelé, amiről nem tudom, hogy micsoda, tervezem az összeset kipróbálni, csak némelyik elég bizarr. Legalább annyira, mint az a tény, hogy 30 kilométeres körzetben nem lehet normális, édes TV paprikát kapni. De ez más történet.
Summa summárum rengeteg képpel vagyok elmaradva, amit most elkezdek feltöltögetni. Ha valakinek kedve támad hasonló finomakat sütni-főzni, csak írjon emailt vagy kommentet, kísérletező egyének 'always welcome'.