Megláttuk, megvettük, megpiszkáltuk, nem tetszett. Legalább is első nekifutásra. Durio zibethinus, azaz Durian, a legbüdösebb dolog, amivel az életemben találkoztam leszámítva a Ferenciek terei aluljáróban csoportosuló szakadt hajléktalanokat késő, őszi, esős délutánon. Evés helyett egy ideig bökdöstük egy kisebb kanállal, próbáltuk találgatni, hogy ez most valójában rohad vagy tényleg egy hetekig használt sportcipő - záptojás - vizihulla szaga van. Mindenesetre legyőzve a kénhidrogén erőteljes hatásait (amit ténylegesen tartalmaz) belekóstoltunk és nem mondhatnám, hogy meg voltunk lepődve. Az íze leginkább ahhoz hasonlítható, mintha készítettem volna egy kellemes kis nyári turmixot banánból, tejkaramellából és sok, már a rohadás állapotában lévő hagymából. Az igazság az, hogy mi voltunk a bűnösök gasztronómiai kínjaink elszenvedésében, mert csak a próba után olvastuk, hogy minél többet van a levegőn a gyümölcs pépes ehető része, annál jobban romlik az íze, így fél óra piszkálás után már meglehetősen rossznak volt mondható. Másolom pontosan: "A magburok és a terméshús gyorsan megsavanyodik oxigénnel érintkezve." Ezt azért jó tudni .. A tények viszont a gyümölcs mellett szólnak; minden megvan benne, ami szükséges az egészséges életmódhoz: B és C vitamin, Omega 3, Omega 6, Thiamin, Riboflavin, Niacin, B6-vitamin, Vas, Magnézium, Foszfor, Kálium, Cink, Réz, Mangán, természetes anyagszállító, szépíti a bőrt és afrodiziákumként is hat. Mi is alátámasztjuk, hogy jobb lett tőle a közérzetünk, aktívabbak lettünk, jobban éreztük magunkat már fél gyümölcs elfogyasztása után is, egyszerűen jobb volt a hatása, mint bármilyen csokinak vagy egyéb élénkítő szernek, Arnoldnak is jobban ment a munka és állítólag kellemes, szép, élénk álmai voltak aznap. Épp ezért vettünk (természetesen az első élmények kipihenése után, 2 héttel később) egy másikat és gondosan kibontva azonnal megettük - azaz megpróbáltuk. Ugyanaz az íz, talán egy kicsit édesebb, fogyasztahtóbb változat, ugyanaz a gyomorforgató bűz, amit elég nehéz kiszellőztetni és mégnehezebb megmagyarázni a véletlenül látogatóba érkezőknek. De ehető. Jobban, mint amire számítottunk.
A konklúzió büdös, valóban, annyira, hogy több légi - és hajótársaság, hotel és város tiltólistára tette, de megéri megkóstolni, sőt .. rendszeresen venni és enni. Mert egészséges és megszokható. Az egyetlen gyümölcs, amit a tigris elfogyaszt. Biztos vagyok benne, hogy teszünk még pár kísérletet a megszelídítésére, nem ez volt az utolsó találkozásom ezzel a rendkívül érdekes tüskés dologgal, amit a gyümölcsvilág legextrémebb darabjának hívnak. Szeretettel ajánlom mindenkinek, igazi élmény! A tigris tudhat valamit ...
