Végre tél van. Havazik. De nem olyan tessék-lássék módon, ahogy eddig tette, hanem igazán szépen, lomhán és lassan, úgy, mint ahogy a régi emlékeimben él. Teljesen befedte a várost, legalább is azt a részét ahol élek. Minden meseszerűen fehér lett, én pedig eltűnődve nézem hogyan ugrálnak a barna mókusok kis csoportokban fáról fára miközben a szomszédom értetlenül vizsgálja újonnan vett, méteres havakra tervezett hómaróját miért nem működik a még csak 5 centis hóban. Nem érti. Nem is fogja. Nem is baj.
Ami igazán különlegessé teszi a napomat az az ijesztően lila ég (a nagyvárosi szmog, a fényszennyezettség, a hófelhők és a közelgő éjszaka játéka) illetve a teám, amit iszok. Erről szeretnék többet írni, mint a mai kulináris élvezeteim egyike, mivel ide sorolom az italokat is. Soha sem gondoltam volna, hogy egy kis filterben mekkora varázslat van, nem mintha rajtam kívül ez bárkit is érdekelne. A neve Celestial Seasonings, aki utána akar járni jobban itt találja: www.celestialseasonings.com Vásárlásával támogattam azokat az embereket - etnikumokat, indiánok vagy philippinek lehetnek - akik dolgoztak a földeken azért, hogy én otthon, kényelmesen, a havazást nézve, álmodozva teázzak. Véletlenül találtam rá, de nagy meglepetést okozott. Mivel egy fruit samplerről beszélünk, így van benne barack, málna, áfonya, erdei gyümölcsök, és cseresznye. Az ízük pedig olyan, mintha magát a gyümölcsöt enném, selymes, aromás, élénk. Ezért érdemli meg, hogy írjak róla, bátran ajánlom mindenkinek. Visszavarázsolt a Jókai utcába, a Vörös Oroszlán teázóba, ahol megannyi alkalommal, rengeteg ismerőssel töltöttem el sok szép órát. Hoszzú beszélgetések, új találkozások, titkos randik, üzleti megbeszélések, mindez hasonló finom teák felett. Rengeteg emlék egy mintás bögrében. Csak ott nincs ilyen lila ég ...
