Egy levest összedobni nem nagy varázslat. Elrontani nem nagyon lehet, hacsak nem remeg a kezünk, amikor sózzuk, borsozzuk. De ez persze mindenre érvényes. Személy szerint nagy rajongója vagyok a leveseknek, mert általában finomak, ha finom dolgokat rakunk bele. Ugye milyen egyszerű? Persze Arnold hevesen tiltakozik minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül a leves - mondván, hogy azzal nem lehet jóllakni. Nem minden részében értek ezzel egyet, mivel igenis vannak laktató levesek, továbbá especiel nekem nem csak az a célom, hogy ne legyek éhes, hanem hogy kielégítsem több, igen fontos érzékszervem - ízlelés mellett a látás és a szaglás - minden kéjes kívánalmát. Micsoda remek érzés, amikor ízben, illatokban és színekben is tökéletesen összekomponált ebédet fogyasztunk. Az is más, ha elénk van rakva, mint disznóknak a vályú, vagy ha szépen meg van tálalva, mint egy elit étteremben. Ez persze csak a jóízlés és igény a szépre.
A mostani ebédem karfiolleves volt. Az egyik kedvencem. Karfiol, répa, csipetke, tejszín. Mitől lenne rossz? A reklamáció elkerülése végett - mert ugye mégiscsak leves - csináltam hozzá csokipudinggal rétegesen töltött palacsintatortát. Egészen guszta lett, nemde? Minden egyes ráfordított perc megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése