Sült gyümölcs jégkrémmel

Határozottan édesszájúnak tartom magam. Szeretem a csokoládét minden mennyiségben és majdnem minden formában. Szeretem a különlegességeket is és ha ez a kettő párosul arra biztosan vevő vagyok. Múltkor csokipudinggal töltött palacsintatortát csináltam, most pedig megsütöttem az őszi - és a sárgabarackokat, a fekete és piros szilvákat mézzel, cukorral és fahéjjal, hozzá pedig karamellás fagylatot tálaltam, ami remekül illett a sült gyümölcsökhöz. A fahéj a képen nem látszik, mert két alkalommal csináltam ilyet - mivel meglehetősen jó lett, fahéjjal jobb lett, de nem arról készült a kép.

Turbot (is pronounced /ˈtɜrbɨt/)

Azt hiszen nyugodt szívvel elmondhatom, hogy ennél az ebédnél nagyon kitettem magamért. Mind kreativitásban, mind kivitelezésben, elég büszke vagyok magamra. Majorannás turbot sajtmártásban vajban párolt spárgával és enyhén fokhagymás vadrizzsel. Már a neve is jó. A turbot nevű halról illik tudni, hogy egy puszta véletlen folytán akadtam rá a kínai boltban, ahol a legtöbb dologról nem tudom megmondani, hogy mi az. Mint később kiderült ez egy rendkívül értékes (és drága) halfajta a finom húsa miatt, egyfajta mediterrán iszaplakó, mely egyátalán nem halízű sem halszagú. Szálka nélküli finom fehér húsa omlós, selymes és egészséges is. Nagyon kis sóval és majorannával megsütve igazán fennséges, a tejszínes sajtmártásom pedig ahhoz képest, hogy első próbálkozás remek lett. Biztos vagyok benne, hogy fogok még ilyet csinálni az elkövetkezendő időkben. A kép magáért beszél.

A nemkrumpli.

Már tudom, hogy hol rontottam el. Valahol a vásárlásnál. Süssünk édes burgonyát! De azt senki sem mondta, hogy olyan íze lesz, mint a töknek. Márpedig a tököt nem szeretem, nagyon nem. Be kell vallanom néha összezavarodok, amikor olyan dolgok közül kell választanom, amiről sem kinézetre, sem szagra, sem név alapján nem tudom megállapítani mi is az, miközben Arnold a hátam mögött sürget, hogy siessek, mert ő nem szeret vásárolni. Yams, potatoes, sweet potatoes, mindenből legalább hat fajta és nekem sikerült kiválasztanom azt, aminek pont olyan íze van, mint a töknek. Ez, illetve kakukkfüves vajban párolt kukorica volt köretnek ahhoz kormás pulykaszárnyhoz, amit csináltam. A korma egy speciális dél-ázsiai fűszeres szósz különféle húsokhoz és zöldségekhez, habár elkészítési módja határtalan. Tartalmaz curryt, különféle magokat és ezekből kivont olajat, néhány recept alapján joghurtot és ami igazán különleges ízvilágot ad neki, kókuszreszeléket, kókusztejet. Ez a currys, kókuszos mártás igazán egzotikussá tette a sült pulykamelleket. Már csak krumpliízű krumpli kellett volna hozzá.

Mindörökké leves!

Egy levest összedobni nem nagy varázslat. Elrontani nem nagyon lehet, hacsak nem remeg a kezünk, amikor sózzuk, borsozzuk. De ez persze mindenre érvényes. Személy szerint nagy rajongója vagyok a leveseknek, mert általában finomak, ha finom dolgokat rakunk bele. Ugye milyen egyszerű? Persze Arnold hevesen tiltakozik minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül a leves - mondván, hogy azzal nem lehet jóllakni. Nem minden részében értek ezzel egyet, mivel igenis vannak laktató levesek, továbbá especiel nekem nem csak az a célom, hogy ne legyek éhes, hanem hogy kielégítsem több, igen fontos érzékszervem - ízlelés mellett a látás és a szaglás - minden kéjes kívánalmát. Micsoda remek érzés, amikor ízben, illatokban és színekben is tökéletesen összekomponált ebédet fogyasztunk. Az is más, ha elénk van rakva, mint disznóknak a vályú, vagy ha szépen meg van tálalva, mint egy elit étteremben. Ez persze csak a jóízlés és igény a szépre.
A mostani ebédem karfiolleves volt. Az egyik kedvencem. Karfiol, répa, csipetke, tejszín. Mitől lenne rossz? A reklamáció elkerülése végett - mert ugye mégiscsak leves - csináltam hozzá csokipudinggal rétegesen töltött palacsintatortát. Egészen guszta lett, nemde? Minden egyes ráfordított perc megérte.

Uploading ..

Már egy ideje büszke tulajdonosa és haszonélvezője vagyok egy Nikon S70-nek, amivel serényen fényképezgetek mindent, ami mozog és ami ehető. Ebből persze nem sok látszik, mivel ezidáig semmit sem sikerült feltölteni a blogomra. Lustaság, hanyagság és rajtam kívül nem hinném, hogy bárki is követné az itteni újdonságokat. Ez persze nem gond, megtanultam egyedül játszani. A mostani lényeg, hogy elkezdtem feltölteni a képeket, sikeresen elkészített ebédekről, vacsorákról, desszertekről, amiket Arnoldnak készítettem, aki igazából nem annyira gourmand, mint én - eszik, amit eléraknak.
Az első képen a recept, amit feltöltök, mondhatni egyszerű, mint a kettes legó - párolt zöldségek, párolt csirkével, sok sok kelbimbóval, mert rájöttem, hogy milyen finom is az. Sok zöldség van errefelé, amiről nem tudom, hogy micsoda, tervezem az összeset kipróbálni, csak némelyik elég bizarr. Legalább annyira, mint az a tény, hogy 30 kilométeres körzetben nem lehet normális, édes TV paprikát kapni. De ez más történet.
Summa summárum rengeteg képpel vagyok elmaradva, amit most elkezdek feltöltögetni. Ha valakinek kedve támad hasonló finomakat sütni-főzni, csak írjon emailt vagy kommentet, kísérletező egyének 'always welcome'.