Havazik, teázik ..

Végre tél van. Havazik. De nem olyan tessék-lássék módon, ahogy eddig tette, hanem igazán szépen, lomhán és lassan, úgy, mint ahogy a régi emlékeimben él. Teljesen befedte a várost, legalább is azt a részét ahol élek. Minden meseszerűen fehér lett, én pedig eltűnődve nézem hogyan ugrálnak a barna mókusok kis csoportokban fáról fára miközben a szomszédom értetlenül vizsgálja újonnan vett, méteres havakra tervezett hómaróját miért nem működik a még csak 5 centis hóban. Nem érti. Nem is fogja. Nem is baj.
Ami igazán különlegessé teszi a napomat az az ijesztően lila ég (a nagyvárosi szmog, a fényszennyezettség, a hófelhők és a közelgő éjszaka játéka) illetve a teám, amit iszok. Erről szeretnék többet írni, mint a mai kulináris élvezeteim egyike, mivel ide sorolom az italokat is. Soha sem gondoltam volna, hogy egy kis filterben mekkora varázslat van, nem mintha rajtam kívül ez bárkit is érdekelne. A neve Celestial Seasonings, aki utána akar járni jobban itt találja: www.celestialseasonings.com Vásárlásával támogattam azokat az embereket - etnikumokat, indiánok vagy philippinek lehetnek - akik dolgoztak a földeken azért, hogy én otthon, kényelmesen, a havazást nézve, álmodozva teázzak. Véletlenül találtam rá, de nagy meglepetést okozott. Mivel egy fruit samplerről beszélünk, így van benne barack, málna, áfonya, erdei gyümölcsök, és cseresznye. Az ízük pedig olyan, mintha magát a gyümölcsöt enném, selymes, aromás, élénk. Ezért érdemli meg, hogy írjak róla, bátran ajánlom mindenkinek. Visszavarázsolt a Jókai utcába, a Vörös Oroszlán teázóba, ahol megannyi alkalommal, rengeteg ismerőssel töltöttem el sok szép órát. Hoszzú beszélgetések, új találkozások, titkos randik, üzleti megbeszélések, mindez hasonló finom teák felett. Rengeteg emlék egy mintás bögrében. Csak ott nincs ilyen lila ég ...

A gyümölcsök királya

Megláttuk, megvettük, megpiszkáltuk, nem tetszett. Legalább is első nekifutásra. Durio zibethinus, azaz Durian, a legbüdösebb dolog, amivel az életemben találkoztam leszámítva a Ferenciek terei aluljáróban csoportosuló szakadt hajléktalanokat késő, őszi, esős délutánon. Evés helyett egy ideig bökdöstük egy kisebb kanállal, próbáltuk találgatni, hogy ez most valójában rohad vagy tényleg egy hetekig használt sportcipő - záptojás - vizihulla szaga van. Mindenesetre legyőzve a kénhidrogén erőteljes hatásait (amit ténylegesen tartalmaz) belekóstoltunk és nem mondhatnám, hogy meg voltunk lepődve. Az íze leginkább ahhoz hasonlítható, mintha készítettem volna egy kellemes kis nyári turmixot banánból, tejkaramellából és sok, már a rohadás állapotában lévő hagymából. Az igazság az, hogy mi voltunk a bűnösök gasztronómiai kínjaink elszenvedésében, mert csak a próba után olvastuk, hogy minél többet van a levegőn a gyümölcs pépes ehető része, annál jobban romlik az íze, így fél óra piszkálás után már meglehetősen rossznak volt mondható. Másolom pontosan: "A magburok és a terméshús gyorsan megsavanyodik oxigénnel érintkezve." Ezt azért jó tudni .. A tények viszont a gyümölcs mellett szólnak; minden megvan benne, ami szükséges az egészséges életmódhoz: B és C vitamin, Omega 3, Omega 6, Thiamin, Riboflavin, Niacin, B6-vitamin, Vas, Magnézium, Foszfor, Kálium, Cink, Réz, Mangán, természetes anyagszállító, szépíti a bőrt és afrodiziákumként is hat. Mi is alátámasztjuk, hogy jobb lett tőle a közérzetünk, aktívabbak lettünk, jobban éreztük magunkat már fél gyümölcs elfogyasztása után is, egyszerűen jobb volt a hatása, mint bármilyen csokinak vagy egyéb élénkítő szernek, Arnoldnak is jobban ment a munka és állítólag kellemes, szép, élénk álmai voltak aznap. Épp ezért vettünk (természetesen az első élmények kipihenése után, 2 héttel később) egy másikat és gondosan kibontva azonnal megettük - azaz megpróbáltuk. Ugyanaz az íz, talán egy kicsit édesebb, fogyasztahtóbb változat, ugyanaz a gyomorforgató bűz, amit elég nehéz kiszellőztetni és mégnehezebb megmagyarázni a véletlenül látogatóba érkezőknek. De ehető. Jobban, mint amire számítottunk.

A konklúzió büdös, valóban, annyira, hogy több légi - és hajótársaság, hotel és város tiltólistára tette, de megéri megkóstolni, sőt .. rendszeresen venni és enni. Mert egészséges és megszokható. Az egyetlen gyümölcs, amit a tigris elfogyaszt. Biztos vagyok benne, hogy teszünk még pár kísérletet a megszelídítésére, nem ez volt az utolsó találkozásom ezzel a rendkívül érdekes tüskés dologgal, amit a gyümölcsvilág legextrémebb darabjának hívnak. Szeretettel ajánlom mindenkinek, igazi élmény! A tigris tudhat valamit ...